Csokonai Vitéz Mihály

Megjelent: 2013. máj. 10. péntek

Csokonai Vitéz Mihály

(Debrecen, 1773. nov. 17.-Debrecen, 1805. jan. 28.): költő, író, műfordító. Apai ősei üldözött református lelkészek Nyugat- és Felső-Magyarországon, atyja, Cs. József borbélysebész; erős protenstáns és cívis öntudatú, naplója művelődéstörténeti emlék. Csokonai özvegyen maradt anyja, a művelt Diószegi Sára két fiát nehezen taníttatta a kollégiumban. Háló Kovács József fedezte fel Csokonait, mint csodagyereket. Csokonai a II. József halálát követő légkörben írta első közéleti verseit (Magyar! Hajnal hasad, Egy magyar gavallér, A Pártütő), társadalombíráló allegóriáit (Az istenek osztozása, Békaegérharc), szépprózai kísérleteit (Állatdialógusok: A bagoly és a kócsag, A pillangó és a méh). 1792-ben Kazinczy biztatta; mint "második Horváth Ádám"-ot üdvözölte. A "magyaros iskola", Dugonics András népiessége hatott rá, de már vonzotta a felvilágosodás: Rousseau, Voltaire, Gessner, Pope példái. Nagy Sámuellel és Nagy Gáborral kollégiumi munkaközösséget alakított a felvilágosodás közvetítésére.

Csokonai az olasz költőket kezdte fordítani, köztük Metastasiót. 1793-ban a pesti színjátszóknak felajánlotta színműveit, többek között A méla Tempefőit is, amely keserű torzképet rajzol a hazai költősorsról, a vezető rétegek közönyéről, a független írói pálya kilátástalanságáról. Elsősorban Kazinczy ösztönözte: tőle értesülhetett a magyar jakobinus mozgalom terveiről is. 1793-ban Mozart "szabadkőműves" operáját (Zauberjlöte) Boszorkánysíp címmel kezdte fordítani. Ekkor láttak napvilágot a Magyar Múzsában (névtelenül) első versközlései. Készült gessneri ihletésű arkadikus pásztorregénye A csókok, valamint A szeretet címmel lírai szerelembölcselete. Valószínű, hogy ott volt Martinovicsék kivégzésén, a Vérmezőn. Verseskötetét nem sikerült kiadatnia. Baráti biztatásra a sárospataki főiskolán lett joghallgató, bár viszolygott a feudális magyar jogtól (Búcsú a magyar múzsáktól). Hamarosan elment Patakról; a jakobinus Puky Istvánnal továbbra is kapcsolatban maradt. Puky őrizte meg Csokonai radikális műveit (így az Oh szegény országunk... c. rebellis versét). 1796-ban Pozsonyba ment az országgyűlésre, remélve, hogy verseinek kiadásához pártfogót talál, de csak a Diétai Magyar Múzsában tudta kiadni egy részüket. Lapalapítási tervvel indult Komáromba; ez meghiúsult.

1797. márciusában megismerkedett Vajda Juliannával, Lillával, egy gazdag komáromi kereskedő leányával. A boldognak induló szerelem keserű fordulatából (Csokonai nem jutott álláshoz a keszthelyi Georgiconban, a leányt férjhez adták egy módos kereskedőhöz) született meg Lilla című, Érzékeny dalok 111. könyvben alcímű szerelmi ciklusa. A szentimentális "poétai román" több nagy versét (A Reményhez, Siralom, A Pillangóhoz stb.) még a "komáromi esméretség előtt" írta. Egyikük Földi Jánosné Weszprémi Juliannának szólt (Egy rózsabimbóhoz). A Vajda Juliannával történt szakítás után Sárossyné Ilosvay Krisztinához is írt hasonlót (A bátortalan szerelmes, Az éj és a csillagok). Weszprémi Juliannával feltételezett szerelmi regénye nem bizonyult hitelesnek; Csokonai Rozáliája csak fantázianév. A korszak legszebb, legszemélyesebb versei (Esdeklés, Köszöntő, Újévi ajándék) bele sem kerültek a Lillaciklusba. Komáromi csalódása után Csokonai Somogyban időzött baráti házaknál, különösen Sárközy Istvánnál Nagybajomban. Fájdalmából születtek preromantikus líránk kiemelkedő remekei: A tihanyi ekhóhoz, A magánossághoz. Ekkor fordult érdeklődése, népies versei s a Tempefői betétje (Szuszmir meséje) után, ismét a néphagyomány felé, a magyar irodalmi népiesség néhány úttörő mintadarabját alkotva meg (Parasztdal, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, Szegény Zsuzsi, a táborozáskor).

1798-99 telén írta Dorottya c. vígeposzát, a korabeli vidéki élet körképét. Ez felülmúlja mintáit, így A. Pope The Rape of the Lockját, amelyet franciából prózában fordított le. 1799. májusában a csurgói református gimnázium segédtanára lett. Felvilágosult pedagógiájáért rajongó tanítványaival két színjátékát is előadatta; az idegenutánzást bíráló Culturát (feltehet őleg Patvarszki c. [1793] vígjátéka anyagából) s Az özvegy Karnyóné c., politikai célzatosságtól sem mentes szerelmi bohózatát, vissza-visszatérő tárgyáról, az öregedő asszony szerelméről. Kuruzsban fájó öniróniával ábrázolja dunántúli kiszolgáltatottságát, névnapi s egyéb alkalmi versfaragásait. Festetics György pártfogásában bízva, Vergilius Georgicájának magyaros ütemű, rímes fordításába kezdett. Tanulmányai, előszavai (a Dorottyához, A Tavaszhoz) szellemességükkel, ismeretanyagukkal a műfaj legkiválóbb teljesítményei. Az epopoeáról közönségesen c. tanulmánya már "Árpád vagy a magyarok megtelepedése" címmel tervezett honfoglalási eposzának előtanulmánya; ez a 90-es évek közepétől foglalkoztatta, s élete fő művének szánta, de csak 51 hexameteres soros a vázlat készült el.

1800. márciusában letelvén tanári megbízása, visszatért szülővárosába; műveinek kiadására előfizetőket gyűjtött. 1801. júliusban találkozott Kazinczyval, majd Pestre ment vízmérnökséget tanulni. 1802. januárban Komáromban járt kinyomtatni tervezett életműsorozatának első kötetét, E. Ch. Kleist Frühlingjének (A Tavasz) fordítását. Júl. 11-én debreceni hajlékát tűzvész pusztította el. Felépítésén s az Árpád megírásán fáradozott; kiújuló tüdőbajával küzdött. Fazekas Mihállyal meghitt barátságot tartott: ő enyhítette keserűségét, hogy Kazinczy félreértette költészetét: csupán népies életképfestőt látott benne, természetes realizmusát póriasságnak bélyegezve (ezért marasztalta el még a Dorottyát is). Időmértékes bölcselő ódái (Dr. Földi sírhalma felett, Az ember, a poézis első tárgya, A szélhez, A hadi oskoláról) kiemelkedő gondolati költemények.

1804. ápr. 8-án Nagyváradra hívták, Rhédey Lajosné Kácsándy Terézt búcsúztató versek írására kérték. Ápr. 15-én a váradi templomban maga adta elő A lélek halhatatlansága c. nagy bölcselő versét. 1805-ben három verseskötete is nyomdában volt Nagyváradon (Lilla, Ódák, Alkalmatosságra írt versek). A Rhédeyné temetésén szerzett tüdőgyulladásban halt meg. A tilalom ellenére a kollégium diáksága kivonult temetésére (ott volt Kazinczy is) a Hatvan utcai temetőbe.

FacebookSatartlapGoogle bookmarkTwitter

Ki van jelen

Oldalainkat 82 vendég és 0 tag böngészi

Számláló

453569
Ma
Tegnap
Ezen a héten
A múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
560
444
1206
448443
10438
7483
453569

Your IP: 10.1.1.1
2017-04-26 17:41:44

 

 

 

 

Wednesday the 26th. Design by QualityJoomlaTemplates.